Címlap » Hírek » AngeL – Star Wars – Csillagdal AngeL módra

AngeL – Star Wars – Csillagdal AngeL módra

Csillagdal AngeL módra

Akikről szól..
A dal nem elérhető..

Ha van pop art ( Andy Warhol ), akkor van pop műelemzés is ( AngeL )

Amire szükséged lesz:
1. A rongyossá foszlott Saint-Exupéry idézet, mely szerint: “Jól csak a szívével lát az ember.”
2. Hit abban, hogy nincs mű műalkotás, ergo mindenki lehet művész.
3. Annak tudata, hogy sok művészt koldusbotra juttatott már az ihlet.
4. De a legtöbbjük még a WC papírra is ráművészkedett. ( Abba most ne menjünk bele, hogy mivel törölte le a …könnyeit. )
5. Humorérzék.
6. Hatodik érzék.

Amire nem lesz szükséged:
1. Lexikális tudás.
2. Sze*ikális tudás.
3. Muzikális hajlam.
4. Biblia
5. Bibliográfia
6. Isten Fia.

A művészet nem tükrözheti a valóságot, mert a valóság nem létezik. Minden észlelés és érzékelés szubjektív, ergo minden fikció. Attól még lehet jó.
A gondolat szabályozhatatlan, a cselekvés szabályozott. Tehát az ihlet megzabolázhatatlan, a műalkotás elemezhető. De egyik sem több, mint érzékelés, vagy észlelés, tehát: úgy elemzed, ahogy tetszik. You are the boss! A lényeg, hogy fogadd meg John Lennon tanácsát: ” A titkom az, hogy semmit sem mondok ki nyíltan. ”
Szonja tanácsát is megfogadhatod ( ld. : ajánlott olvasmány ).

A mű műelemzést ott kezdd, ahol a szerző abbahagyta. Tehát in medias res. Kezdem egy intelemmel : minden mondat első szava kezdődjön egy “szerintem”-mel. És “és”-sel csak antiszociális hallgatók kezdjenek mondatot. Kérdés, hogy ha olyan bátrak, miért hallgatók, miért nem szónokok? Na, mindegy.
Mikor jeges vízbe mártod a kezed, ugye égeti a bőröd? Ennek oka, hogy egy bizonyos határon túl minden átcsap a saját végletébe. Tehát légy kritikán aluli, és meglásd, garantált a jeles. De tudd, hogy az életben semmire nincs garancia. Még arra sem, hogy az életben semmire sincs garancia.
A művészeti alkotást ne elemezd, hanem csodáld. Vagy utáld. Még az is jobb. Ha muszáj elemezni, akkor is tedd ugyanezt, csak ne mondd ki nyíltan, mint Lennon. Mindenkit távolról csodálj amíg lehet!
Ne feledd, a sztárok félnek a rajongóiktól, mert néha golyót kapnak tőlük. Mint mondtam volt, megesik, hogy egy véglet átcsap az ellenkezőjébe.
Végezetül ne feledd az aranyszabályt: ahhoz, hogy valaki császárrá koronázza magát, csakis egy dologra van szüksége. Hogy Napoleon legyen.

Ajánlott olvasmányok: Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés ( a cezaromániáról)
Kultúrpart / Mondja Szonja / Szöveg, szöveg, szöveg ( kockajátékról )
Fáy Miklós írása ” Írni rossz…” kezdettel, már ha jóban vagy az internettel

Minden jog fenntartva! A szerző számára az elmegyógyintézetben egy hely fenntartva! Akinek fenntartásai vannak, és aki szerint ez már tarthatatlan, az a kockázatok és mellékhatások tekintetében bízza az ítéletet a kompetensre!

zenekarokaz.hu

U.i. : Nem kell tojni a műelemzéstől! Azt hiszitek, a művész érti magát??? : )

Fotókredit: rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence, rtlklub.sajtoklub.tv/Nánási Pál

Kattints IDE!

Kategória: Hírek, Zene

8 vélemény

  1. Mexoktam már, hogy ez A Kritikus néha kritikus. Na de az a nudli-budli?! Őt aztán nem könnyű űberelni. És még azt mondják, nincs új a nap alatt… Akkor az a nudli-budli mi a sz.r? Olyan új, hogy még roppan a fogam alatt, ahogy kiejtem.
    Nem adom fel, hogy egyszer jó kiadósan megkritizáljon. Hjjjahhhjjj…………!

  2. Do it yourself alapon csinálok magammal ide egy interjút. Itt úgyse sok vizet kavar. Ezúttal tuti, hogy nem novella lesz, mert magamat csaxó szerint tudom idézni. Napi egy kérdés, egy válasz. Jó hecc lesz. Nekem az.

  3. -Szia Éndzs! Először is: milyen érzés riport-alanynak lenni?
    – Bocs, de én még ott tartok, hogy ” Lenni, vagy nem lenni?”. Shakespeare után szabadon. Csakis klasszikusok(k). De az besz.rásig.
    Meg azon is a(n)gyalok, hogy én most akkor nárcisztikus exhibicionista vagyok-é, avagy szimpla mazochista, vagy, mert matematikailag erre is van esély, igaz, nem sok: mmművész? De hogy a kérdésedre válaszoljak… olyan, mint amikor a hóhér magát akassza…

  4. -Ugye napi egy kérdésről volt szó…
    -Igen, én is úgy emléxem…de vannak dolgok, amikből ha naponta kétszer csinálod, sem fog megártani…
    -Mire gondolsz?
    -Most, vagy az előbbi mondat alatt? – kérdez vissza, én pedig folyton úgy érzem, ez a nő kitér előlem. Hogy ez játék, vagy menekülés, még nem tudom. Azért faggatom tovább, a jég is felolvad egyszer alapon:
    -Hiszel Istenben?
    -Igen. Mert Ő is hisz bennem. De ez a lényegen nem változtat. Ő nagy betű, én meg kicsi. Tudom, hol a helyem. De ha az ember egyszer már eljut odaáig, hogy hisz benne az Isten, onnantól nincs visszaút. Marad az előre. – mondja keserédes mosollyal arcán.
    -A te művészeted öncélú? – teszek fel egy bántóan mély kérdést. Legfeljebb seggberúg.
    -Bennem semmi sem öncélú, és minden az. Én nem vagyok ilyen könnyű eset. ( Legalább van önkritikád. Ha csak röpke pillanatokra is. )
    -Van ars poeticád?
    -Ó, hogyne. Ha elfogy a papír, mindig kéznél van egy. Na, ennyiben tényleg öncélú vagyok. Tudod, a fő célom az, hogy ha nézed a produkciómat, és azt mondod magadban: ” hé, kislány, ez igen! “, az legyen a véletlen műve, de ha azt mondod: ” amit ez a nő csinál, az valami vicc?! “, na, az viszont ne legyen más, mint a lényegi mondanivalóm.
    -Értek már meglepetések a színpadon?
    -Igen. Például, mikor hirtelen ott találtam magam. Viccet félretéve: mikor egy dalomban performanszot adtam elő, a dal vége felé beleharaptam egy almába, persze a pirosabbik felébe, ezáltal jelezve, hogy hiszek az eleve elrendeltetésben, alias predesztináció, szóval beleharap, összeesik AngeL, elterül a színpadon, némi vonaglás után, mert hát nincs halál tusa nélkül, erre a közönség vadul tapsolni kezd. AngeL, továbbra is a földön, a dal megy, na de ugye az eredeti koncepció az, hogy AngeL fehér, mint a Hó, úgyhogy ő is feléled. Na de ezek után, hogy a halálomat ilyen ovációval fogadták, nem sok kedvem volt felkelni, azt elhiheted. Akkor határoztam el, hogy feltétlenül támaszkodni fogok az imidzsem megalkotásánál a tragikomika mivoltomra.
    -Azért nyugtass meg, hogy akkor is tapsoltak, mikor feléledtél…
    -Igen, de azóta az a parám, hogy csak azt ünnepelték, hogy végre végetért a dal. – itt már ő se bírja nevetés nélkül. Kineveti magát. Vajon ez is az imidzs része?
    – Mi lenne, ha holnap folytatnánk a csevegést?
    – Csak tudod mi a bökkenő? Hogy senki se tudja, lesz-e holnap…

  5. -Na, hol is hagytuk abba?
    – Már aki. Én sose hagyom abba, maradjuk abba…n. – mondja. ( A tántoríthatatlanság legalább megvan. )
    Néha komolyan félni kezdek tőle. Mert ma nem az, aki tegnap. Ma más. Minden nap más. De soha sem jobb, vagy rosszabb, mint tegnap…Magától belekezd. Minek ide riporter?
    – Ma reggel azt kérdezte a fiam, melyik tárgyat szeretem a világon a legjobban? Tudod, ki jutott eszembe?
    – Sejtelmem sincs. Te elég durvákat asszociálsz… – válaszolom, és nem zavar, ha őt ez sérti.
    – A Kovács Ákosra gondoltam, aki azt nyilatkozta egyszer, hogy már nem kötődik tárgyakhoz.
    – Szegény Ákos. Már ő is?
    Összevonja a szemöldökét. Végre egy reakció. Végre nem a közöny. Ez jó, igen.
    – Ha egyáltalán érdekel, mit válaszoltam, akkor elmondanám, hogy azt válaszoltam: mindig az aktuális ihletem tárgya a kedvenc tárgyam a világon. Ez az, ami elől nem menekülhet egy ember sem, de semmi a világon. Az, hogy az ihletem tárgyává váljon.
    – Az emberek nem szeretnek tárgyak lenni. Pillanatokra sem. Nem?
    – Istenem, ez nem kívánságműsor! Még nekem sem az!
    – Mit szólsz az Adminisztrátor neked címzett legutóbbi kommentjéhez, idézem, nem szó szerint persze: csak nehogy skizó légy.
    – Ezt neked címezte, nem pedig nekem.
    – Számít ez?
    – Igazad van. Nem sokat.
    – Akkor?
    – Jó poén volt. Erre mondaná a daliás Dalí, hogy köztem és a bolond között mindössze egy aprócska különbség van: az, hogy én nem vagyok bolond. De! Poénnak jó volt. Átjött, ahogy a Pély Barna mondaná máskor, máshol…Tudod, ha egy poén jó, akkor nem szabad, hogy számítson az, hogy történetesen ellened irányul. Mert a lényeg maga a produktum. És hogy az jó. Mikor Einsteint megkérdezték, mi a véleménye a majdani világvégéről, azt felelte: oly kicsi a Föld nevű bolygó, hogy nem lesz hatással a nagy egészre, ha eltűnik. Ez azt jelenti, hogy Einstein nem hagyta, hogy a látásmódja beszűküljön pöttöm és egyben hatalmas személye rabságába.
    Tegyük fel, értem, miről beszél. Biztos, hogy így van, mert kezdem megint úgy érezni magam mellette, mint aki túl sokat evett. Már csak egy választ bírok tőle megemészteni, felteszem tehát a mai utolsó kérdésem:
    – Akkor holnap, ugyanitt?
    – Hát, ha közbe nem szól egy világkörüli turné, tőlem nihillkedhedhetünk egymással. Vagy mással.
    Hej, de irónikus. Kuss!

    • Adminisztrátor

      Napi rendszerességgel akarsz írni mindenről, bármiről? Mert akkor tényleg létrehozok neked egy blogot, ahol nem kell kötnöd magad a zenéhez : )

Scroll To Top