Zenekarok A-Z, zenész és zenekar kereső
A sok ipari alapanyagból készült hőszigetelés után egyre többen választanak természetes hőszigetelőanyagokat annak érdekében, hogy otthonukat ellenállóbbá tegyék a környezeti viszontagságokkal szemben.
Érdekesség, hogy az öko-hőszigetelést sokkal régebb óta használja már az emberiség, mint azt sokan gondolnák, hiszen ebbe a kategóriába olyan alapanyagok tartoznak bele, mint a gyapot, a kender, a szalma, a kukoricacsuhé, a fűrészpor vagy éppen a papír.
A modern cellulózszigetelés története
Az öko-hőszigetelés kapcsán az egyik leggyakrabban alkalmazott modern szigetelőanyag a cellulóz, amely többnyire újrahasznosított újságpapírból készül, amelyet gondos előkészítés után nátrium-boráttal kiegészítve tömbösítenek. Utóbbi hozzáadott alapanyag egyébiránt nem csak égésállóvá teszi a szigetelést, hanem megvédi azt a penésztől, valamint a rovaroktól és a rágcsálóktól is.
A modern cellulózszigetelés története 1917-re nyúlik vissza az Amerikai Egyesült Államokba, noha ipari méreteket öltő felhasználása csak az ötvenes években indult meg. Népszerűségének tetőpontja a hetvenes évek első felében, az olajválság idején volt, amikor jelentős mértékben megnövekedett a szigetelőanyagok iránti érdeklődés, hiszen mindenkinek hirtelen érdekévé vált, hogy a lehető legolcsóbban kihozza otthonának fűtését. A cellulóz alapú hőszigetelés népszerűségét tovább növelte, hogy az 1977-es kemény telet követően Amerikában egy olyan törvényt hoztak, hogy aki hőszigetelést alkalmaz otthonán, az adókedvezményt vehet igénybe.
Az adókedvezménynek és az olajválságnak köszönhetően aztán jelentősen megnövekedett az igény a lakosság részéről a cellulózalapú hőszigetelésére, amit jól mutat, hogy míg 1976-ban alig száz vállalkozásnak tartozott a fő profiljába, addig 1978-ban már több mint 350 bejegyzett cég gyártott vagy szerelt cellulóz szigetelőanyagokat.
Cellulóz szigetelés
Az öko-hőszigetelés népszerűségének háttere
Az öko-hőszigetelés, ezáltal a cellulóz alapú szigetelőanyagok népszerűségének oka leginkább abban keresendő, hogy egyrészt olcsó, másrészt az újrahasznosított folyamatok révén környezetbarát, sőt az egészségre sem káros, harmadrészt pedig nagyszerűen alkalmazható utólagos szigetelőként – pláne a befújásos technikával.
Miután ennyire megnőtt a kereslet rá, 1978-ban az amerikai kormány törvényben határozta meg a cellulóz szigetelőanyaggal szembeni műszaki követelményeket, amivel kapcsolatban négy pontot határoztak meg. Ezek a korrózió-gátlóképesség, az égésgátló adalékanyag mennyisége, a beépítési sűrűség, valamint a parázsló-égési képesség. Mindezen felül rögzítésre került még a termikus ellenállás, avagy az Európában hő-átbocsátási tényezőként használt U-érték reciproka.
Ez volt a történelemben az első olyan intézkedés, amivel egységesítésre kerültek a szigetelőanyagok, korábban ugyanis ezen a téren szinte gyártónként teljesen eltérő eljárással készültek, és különböző tulajdonságokkal is rendelkeztek az egyes cellulóz szigetelőanyagok. Főként ennek, a kimagasló szigetelési értékeknek, valamint a környezetbarát szemléletmódnak köszönhetően az öko-hőszigetelés azóta is folyamatosan növekvő népszerűségnek örvend nem csak Amerikában, hanem világszerte is.
Szponzoráció: Purmester.hu
