Címlap » Hírek » Kultúra » Az ügyvédség története Magyarországon

Az ügyvédség története Magyarországon

Az ügyvédség története Magyarországon a 13. századik nyúlik vissza, legalábbis azokból az időkből találunk elsőként olyan írásos feljegyzéseket, amelyek szerint az akkori problémás ügyekben már nem az érintett feleknek vagy a vádlottnak kellett személyesen eljárnia, hanem fel kellett kérnie egy prokurátort a képviselet érdekében.

Kattints IDE!

Ezt a tisztséget kezdetben általában egyházi személyek vagy jegyzők töltötték be, az egyetlen lényeg, hogy a fél megbízható legyen, és tudjon írni, olvasni. Hazánkban a német jog terjedt el, aminek hatására megjelentek a peres ügyekben a szószólók, akik az ügyvédek egyik előfutáraiként mindig a képviselt felek érdekében szólaltak fel.

Az első ügyvédek

A 13. századot követően Magyarországon bárki lehetett ügyvéd, aki rendelkezett saját cselekvőképességgel, ezen felül pedig rendelkezett világi vagy egyházi állással, és tisztségének ellátását nem akadályozták sem rokoni, sem családi kapcsolatai. Az ügyvédek megbízása akkoriban még az úgynevezett hiteles pecsét segítségével történt, mégpedig egy hiteles helyen történő meghatalmazásával.

A megbízás tartama minden esetben csak addig tartott, amíg az adott ügyet, amire felkérték, végig nem vezette. 1578-tól azonban változás állt be ezen a téren, hiszen az ügyvédi megbízás jellemzően egy évig tartott, majd 1567-től már minden ügyvéd eskütételre volt kötelezve, amelynek során nyilatkozniuk kellett arról, hogy soha nem járnak el igazságtalan ügy képviseletében, nem játszanak össze az ellenféllel peregyezség esetén, és az ország jogával ellentétben az igazságtalanságot soha nem védelmezik. Hamar kiderült azonban, hogy ez az eskü betarthatatlan, ezáltal 1574-től el is törölték, de közel száz évvel később, 1695-től már a királyi tábla előtt kellett esküt tenniük az ügyvédeknek, máskülönben nem tölthettek be efféle tisztséget.

Hazánkban 1723-ban jelent meg elsőként az ügyvédi rendtartás, aminek a lényege, hogy csak az léphetett ügyvédi pályára, aki letette a megfelelő vizsgát és a kötelező eskütételt is. 1769-től a rendtartás már előírta a szigorú vizsgákat is, amelyek a jogi ismeretekhez kapcsolódtak, de fontos volt még, hogy az ügyvéd erkölcsi bizonyítványt is szerezhessen magának. Az ügyvédeknek a királyi tábla mellett továbbá egy négytagú bizottság előtt is vizsgát kellett tenniük, ami alól kizárólag azok mentesültek, akik korábban már évek óta ügyvédi gyakorlatot folytattak, vagy bizonyítottak szakmai ismereteikből. Akik sikeresen vizsgáztak, azok egytől egyik bizonyságlevelet kaptak cserébe, ami alapján törzskönyvbe vették az új ügyvédeket, és ebből kifolyólag már szabadon élhettek hivatásuknak. Ha valaki hallgatás vagy becstelenség vétségét követett el, nevét azonnal törölték ebből a törzskönyvből, és bizonyságlevelét is visszavonták.

Az ügyvédség története Magyarországon

Az ügyvédség története Magyarországon

Az 1800-as, 1900-as évek

Az ügyvédi szakmát II. József kötötte először egyetemi vagy akadémiai tanulmányokhoz, amit követően évente joggyakornoki tevékenységet írtak elő a praktizálóknak, valamint egy évnyi jegyzői gyakorlatot. Ezt követően lehetett csak nekilátni a szóbeli és írásbeli vizsgáknak, így 1804-től már csak és kizárólag olyan ember tölthetett be ilyen posztot, akinek jog- és államtudományi végzettsége volt. 1852-től aztán új feltételeket vezettek be az ügyvédi képességek mellé. Ezek az osztrák állampolgárság mellett a nagykorúság, a feddhetetlen előélet, az ügyvédi vizsga vagy a jogtudományban való jártasság. Az ügyvédeket ekkor már csak és kizárólag az igazságügyi miniszter nevezhette ki a megfelelő bírósági székhelyre. 1874-ben aztán újabb ügyvédi rendtartás született, amelyben kijelentették, hogy az ügyvédi hivatás önálló, független és szabad munka, amihez megalapították az ügyvédi kamarát is.

Ekkor már minden magyar állampolgár lehetett ügyvéd, aki megszerezte az oklevelét, és felvetette magát az ügyvédi kamarába. Az ügyek kérdése ekkorában szabad vállalás és mérlegelés kérdése volt, noha a szegény emberek ügyei és a kirendelt védelmek kivételt képeztek. 1889-ben aztán megszületett az első ügyvédi bíróság is, aminek hatására drasztikusan csökkent a visszaélések száma is.

A következő nagy változásra 1913-ban került sor, amikor az ügyvédi tevékenységet négy év szakmai gyakorlathoz kötötték, majd 1937-ben, a numerus clausus hatására korlátozni kezdték a kamarákba felvehető ügyvédek számát, sőt előírhatták óvadék letételét is. 1950-ben aztán leválasztották a jogtanácsokat az ügyvédségről, és előírták, hogy az ügyvédek az önálló praktizálás helyett ügyvédi munkaközösséget alkossanak. A rendszerváltás óta az ügyvédek újra szabadon praktizálhatnak, és jelenleg egy 1998-ban meghozott törvény szabályozza tevékenységüket.

Támogató: Budapesti Ügyvédi Iroda

Kategória: Kultúra

Vélemény írása

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Scroll To Top