Egy kis kultúra: a kertépítés története

Kevesen tudják például, hogy az első kertek megépülése időszámításunk előtt 10 ezer környékére tehetők, avagy az újkőkorszak kezdetére, amikor az emberek először próbálkoztak a letelepedéssel, az állattenyésztéssel, ezáltal pedig a növénytermesztéssel is.

Egyiptom a kertépítés őshazája

Ezek az újkőkorszaki kertek azonban még inkább hasznos, mint látványos formában készültek el, így több ezer évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy időszámításunk előtt mintegy 3000 környékén, a mai Egyiptom környékén kialakulhassanak az első, már ízlésesen kialakított kertek. Hogy milyen fejlett volt akkor a kertkultúra, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ebből az időszakból származik Babilonból Szemiramisz függőkertje is, amit mindmáig a világ 7 csodája között tartunk számon. Itt már nem csak konkrét ágyások, elkülönített növények, hanem öntözőrendszer is megtalálható volt. A kertépítésben az egyiptomi civilizáció abszolút az élen járt, mert úgy tartották, hogy isteneik szeretik a kerteket, ezáltal a templomok körül igazi kis oázisokat alakítottak ki, főként fügéből, gránátalmából, valamint dióféléből, de a csapadékosabb helyeken füzet, akácot és tamariskát is ültettek.

Az egyiptomiak bőségesen ültettek már virágokat és fűszernövényeket is, ezáltal az első virágos kertek és fűszerkertek is hozzájuk köthetők. Termesztették és ízlésesen ültették a búzavirágot, a százszorszépet, a rózsákat, a jázmint, az íriszt és a folyondárokat is. Ezt a mintát vette át később a görög és a római civilizáció, akik időszámításunk előtt néhány évszázaddal, de sokkal inkább utána kezdték el forradalmasítani az egyiptomi alapokat. A görögök az istenek ajándékának tekintették a növényeket, és a görög kertek voltak az elsők, amelyekben megjelent a szimmetria, és már elsődlegesen a felfrissülés, a hűsölés, valamint a pihenés miatt kerültek kiépítésre, akárcsak ma. Sok virággal dolgoztak, már ismerték az ibolyát, a cikláment, a tulipánt, az íriszt és a liliomot is, de legkedveltebb növényük a rózsa volt.

Egy szép kert elengedhetetlen eleme a térkő: milyenek vannak?

A középkortól napjainkig

A sötét középkor minden területen, így a kertkultúrában is alapos visszafejlődést mutatott, csak a vallási épületek környékén tapasztalhattunk fejlődést, így a kolostorok és monostorok környéke, amelyekhez igazi kis kertek épültek, de olyan jelentős fejlődést ezek nem mutattak, mint a korábbi civilizációk esetében tapasztaltak. Az ismételt fejlődést a reneszánsz időszak hozta el, amikor a kertek már a kulturális fejlődés középpontjaivá váltak, a virágok és fák mellett megjelentek a szökőkutak, a padok, a szobrok, a mesterséges tavak, valamint a napórák is. A kerteket ekkor már precízen tervezték, odafigyelve a növények tulajdonságaira. Noha a barokk korszakban ezt fejlesztették tovább, összességében ettől a kortól csak a trendek változtak a kertépítés kultúrájában, de az alapokat már ekkor, az 1300-1400-as években lefektették.