Interjú Tabáni István Csillag Születik versenyzővel
Hírek |
vélemények a lap alján (78 vélemény)Tabáni István lett a Csillag Születik Nyertese >>
Tabáni István képei
„Szeretnék csak adni, csak adni, amíg lehet…”
(Tabáni István)
„Mi pedig csak kapni, csak kapni, amíg lehet…”
(AngeL)
Valahogy azt várom tőle, hogy helyre tegyen bennem bizonyos dolgokat. Tőletek pedig azt, hogy ne értsetek feltétlenül félre. Ezúttal Csepelről jelentkezem, ami, mint tudjuk, egy sziget. Jó hideg sziget.
— Szia István! Annyira fázom, hogy ott tartok, üljünk be bárhová!
— Dehát te mondtad, hogy a pláza az nem jó, mert lépten-nyomon fel fognak ismerni.
— Engem? Az nem baj.
— Nem. Engem.
— Ja? Na, látod, ez már nagyobb baj!
A forró tea átmelegít. Az hűt le, hogy tízperces kazit hoztam. Nem baj, majd titkárnőset játszom.
— Elkezdtek hullani a csillagok. Megérint?
— A kezdetek kezdetén próbáltam függetleníteni magam érzelmileg a többiektől, de nem sikerült. Meg akartam óvni magam attól, hogy érzékenyen érintsen ez a helyzet.
— Akarsz beszélni a szombatról? Úgy értem, arról a szombatról?
— Persze, beszélhetünk róla. Amit a dal végén láttál, egy olyan folyamat vége volt, ami már akkor elkezdődött bennem, amikor a felvezető kisfilmemben megpillantottam az unokahúgomat… A gyerekek olyan tiszták… Szóval már akkor kezdett dolgozni bennem ez a hangulat. Aztán elkezdődött a dal. Soha életemben nem küzdöttem még ennyire minden egyes hangért.
— Akkor azért éreztem azt a különös remegést a hangodban már az első pillanattól kezdve.
— A dal végére aztán lehullott a bilincs a szívemről. Megkönnyebbültem… Felszabadultam… Ezeket az érzéseket nagyon nehéz leírni.
— Kiknek énekeltél aznap este? A Zsűrinek? A Tháliának? A nézőknek?
— Az embereknek. Mindenkinek, aki érzi azt, amit ki akarok fejezni. Éneklés közben egy darabot kitépek magamból, és odadobom az embereknek. Szerintem a zene az egyik legcsodálatosabb művészeti ág. Gyógyítani és szórakoztatni – mindkettőre képes.
— Kellenek ehhez kellékek?
— Értem a kérdést. A zenének nem az értelmet, hanem a szívet kell meggyőznie. Én megpróbálom bebizonyítani, hogy ehhez nincs szükség flitteres zakóra. Képzeld el, mi lenne, ha a Csillag születik egy rádióműsor lenne? Vagy ha becsuknád a szemed. Akkor vajon neked mi jönne át mindabból, ami ott zajlik? Tudod, én nem akarok sztárallűrökkel élni. Megy kellékek nélkül is.
— Mit érzel, amikor a színpadon állsz? – kérdezem tőle.
Katt. A diktafon eddig bírta. Mostantól az én felelősségem, hogy megfelelőképp adjam vissza a szavait. Nehéz ügy, pedig szépen beszél és őszintén. Nyílt és nagyon természetes. A teám már rég elfogyott, de valami mégis melegít.
— A színpadon jobb emberré válok – kezdi, ám a folytatás elmarad, mert megpillantja egy ismerősét, akit már rég nem látott.
Udvariasan elnézést kér, és öt perc szünetet. Természetesen elengedem, úgyis el vagyok maradva a jegyzeteléssel. Tudom, hogy nem illik hallgatózni, de a fülemnek nem mondhatok állj-t, mert vájt, úgyhogy csak-csak elcsípek egy-két szót:
— Szia, István! Nem tudom, meg merjelek-e még egyáltalán szólítani…
Szerintem nyugodtan. Hiszen még velem is szóba állt.
Vadul írok. Kezdek belejönni a szerepembe. Kitaláltam egy jó kérdést, már alig várom, hogy elsüssem. A hangszórókból a Boney M: Sunny című dala szól, ami jobban tetszene, ha történetesen Viktor énekelné.
— Hol hagytuk abba? Ja, igen. Szóval sokszor felteszem magamnak azt a kérdést, hogy meg tudom-e szolgálni az emberek bizalmát úgy, hogy nem élek vissza vele… úgy értem, hogy nem fognak-e csalódni bennem?
— Szerintem a legkeményebb kritikus maga a közönség. De az emberek ösztönösen megérzik az igaz dolgokat. Úgyhogy neked nincs mitől tartanod.
Emlékszem az első telefonbeszélgetésünkre. Ő volt az, aki sokáig fel se vette a telefont. Már réges-rég lemondtam róla, mikor meglepő módon ő hívott vissza. Akkor mondta el, hogy minden forduló előtt fél. Emlékszem, akkor azzal nyugtattam:
— Persze hogy félsz. Hisz nem vagyunk istenek.
Most valahogy szóba kerül újra ez a téma.
— Szoktam néha imádkozni. – mondja.
— Gondolom nem profán dolgokért.
— Nem, persze. Az előző forduló előtt például azért imádkoztam, hogy továbbjussak, és így legközelebb elénekelhessem az embereknek azt a Padlás-dalt. Mindig újabb és újabb célokat tűzök ki magam elé. Van egy kérdés, amit sokszor felteszek magamnak: képes vagyok-e rá? Csak akkor nyugszom meg, ha én és a környezetem is azt mondja:
— István, megcsináltad.
Erre írta egyszer nekem valaki, hogy a művész perpetuum mobilé-ja az a bizonyos örökös elégedetlenség.
Az iwiw-en őt is lecsekkoltam. Tudom, hogy fest. Feltétlenül érinteni akarom ezt a témát is.
— Fel tudsz állítani egyfajta fontossági sorrendet a zene és a festés között?
— Egy biztos: nálam a rajz volt előbb, de ez nem az a fontossági sorrend, amire te gondolsz.
— Mit festesz legszívesebben?
— Talán tájképeket.
— Mert egyfajta nyugalom árad ezekből?
— Nem, inkább azért, mert egy jó tájkép nyomán furcsa érzés keríti hatalmába az embert. Azt érzi, hogy valójában nem más, mint kicsinyke porszem a világban.
— A zenekarokaz.hu oldalon sok tisztelőd és rajongód biztosít téged hétről-hétre arról, hogy számára te vagy a Csillag. Sokszor írnak bátorító sorokat is. Ne félj, legyen önbizalmad, ilyesmiket. Szerinted a szerénység és az önbizalom kiütik egymást?
— Tudom, hogy lehetne több önbizalmam…
— Figyelj, István, te milyen énekes vagy? Jó? Jól énekelsz?
— Igen.
— Nahát akkor meg! Szerintem neked van önbizalmad. És emellett még szerény is vagy.
Köszönjük Angelnek az értékes hozzászólást. Kezdek megint kiesni a szerepemből, vagy épp visszazuhanni abba. Olyanokat kérdezek Istvántól, hogy ha újjászületne, milyen állat és növény lenne legszívesebben? Az ilyen kérdésekre mondaná azt a Hernádi, amit az egyik meglepő produkcióra mondott volt még az elején: „Hát én erre csak azt tudom mondani, hogy ilyet én még nem hallottam.”
István egy ideig gondolkodik, aztán nevetni kezd. Hogy oldjam az oldott hangulatot, elmesélem neki, hogy én pipacs lennék. Persze hosszan taglalom, hogy miért. Képzeljétek, átjön neki! Türelmesen hallgatja végig a BB-okfejtést (bagatell és banális).
Régen a barátnőimmel elfeküdtem az ágyon. Csak néztük a plafont és átbeszéltük a világ nagy dolgait. Most kicsit így érzem magam Istvánnal is. Csak ülve.
— Nem nehéz így? Úgy értem, alkotsz is, no meg előadsz. Néha nem vagy kicsit sok magadnak? Mert én igen.
— Inkább olyan, mintha két személy lenne bennem, plusz három másik. Lehetne, hogy ebből ne azt hozd ki, hogy skizofrén vagyok?
— Megteszem, amit tudok.
— Ami közös a két dologban: az a tudatállapot, amibe általuk kerülök. És a közös cél: adni.
— Van olyan kérdés, amit semmiképpen nem vennél jó néven egy riportertől?
— Az volna jó vagy ideális, ha a kérdések arra vonatkoznának, ami a színpadon történik, nem pedig a civil életemre.
Akkor most kapsz egy csavaros kérdést, királyfi. Lássuk, hogy vág az eszed?
— Mi lennél szívesebben: elsők közt utolsó, vagy utolsók közt első?
Rámnéz. Először csak a szeme mosolyog. Aztán nevetve kifakad:
— Jó kérdés… Találó… Találós kérdés.
Ránézek. Először csak a szemem mosolyog. Aztán nevetve kifakadok:
— Ne haragudj, de minden interjúba kell legalább egy ilyen.
Figyeljétek, mit felel:
— Mindenki első akar lenni. Pedig hát néha utolsókból lesznek az elsők. Egyáltalán: mi alapján mérjük azt, hogy ki az első és ki az utolsó?
Szeretem, ha valaki valamire azt feleli, hogy attól függ. Azt gondolom, ez nem bizonytalanságot takar, hanem sokkal inkább azt tükrözi, hogy a válaszadó számításba vesz sok-sok mellékesnek tűnő körülményt is. Árnyaltan nem csak fogalmazni, gondolkodni is lehet.
Na, megint írtam egy jó kis novellát sokak Csillagáról. Jó érzés volt vele beszélgetni. Ő olyan – hogy is mondjam csak – sallangmentes. Flittermentes?
Én kifejezetten szeretem a glamour-t. Kell egy kis ragyogás. Nektek azt is elárulom, hogy sosem közlekedek Diogenész lámpása nélkül. Nálam volt most is. Hát persze, hogy tökéletesen tisztán láttam vele az Istvánt. Csak úgy ragyogott!
(Házi feladat: tessék utánanézni a Google-ban, hogy mi is volt ez a „Dioakárkicsoda lámpása”. Megéri.)
Ja? Még valami. Csepel a dermesztő hideg szigete. Meg néha a szívmelengető nyugalomé. Vele az volt.
zenekarokaz.hu
Tabáni István legközelebb a 3. középdöntőben, december 5-én látható az RTL Klub műsorán, a Csillag Születik versenyen.
Fotókredit: rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence, rtlklub.sajtoklub.tv/Nánási Pál
Interjú: AngeL
Copyright: minden jog fenntartva!
Interjú Tabáni István Csillag Születik versenyzővel
2010. augusztus 11, 11:30
Kedves István! Nagyon szeretem ahogy énekelsz,nekem mindig jó kedvet csinálsz a nehéz napokban.A kislányom nagyon nagy rajongód és ha egyszer Mezőtúron jársz szívesen meghívnálak egy ebédre.Nagyon nagy öröm lenne egy napot eltölteni veled,és szívesen megnézném a képeidet.Gratulálok a sikereidhez és csak így tovább.A rossz szájú emberekkel ne törődj,hiszen sajnos a mai világban nagyon sok az irigy ember.Üdvözlettel:Panni!
2010. július 28, 08:33
csak igy tovabb sok sikert. Szekelyudvarhely Romania
2010. április 8, 22:22
Drága István!Kivételesen jólelkű,tehetséges EMBER VAGY!nE HALLGASS A GÚNYOLÓDÓ,CSIPKELŐDŐ EGYÉNEKRE,CSAK IRIGYEK!MARADJ MINDIG ILYEN SZERÉNY,CSODÁLATOS SZEMÉLYISÉG,NE HAGYD H BÁRKI IS MEG AKARJON VÁLTOZTATNI,ÍGY VAGY JÓ AHOGY VAGY ÉS NE SZÉGYELLD A KÖNNYEID,SZÁMOMRA CSAK + DOLOG HA VALAKI FEL MERI VÁLLALNI HOGY ILYEN LELKÜLETŰ.NAGYON SZIMPATIKUS VAGY,TOVÁBBI SOK SIKERT!EMESE
2010. március 31, 17:03
Gratulálok neki NAGYON TEHETSÉGES.Szeretném majd megvenni az új lemezét,ha összejön a pénzem rá mert bizony rokkantnyugdíjas vagyok,a férjem meg munkanélküli hála a válságnak.
Csak még annyit tanácsolnák ,hogy ne lógassa úgy a vállát,változtasson egy kicsit a tartásán.
mamus
2010. március 15, 17:15
István drága. Téged a természet megáldott mind azzal a josággal szerénységgel,csodálatos hanggal , és más nagyszerű képességekkel és a nemes természet emberségét tudását is egyesitette benned.István nagyon szeretünk.Vigyázz magadra. KÖSZÖNJÜK HOGY VAGY NEKÜNK. tauberné erika.
2010. február 20, 21:06
Nagyon jó az Istvánnak a hangja,az anyukám az elejétől fogva neki drukkolt,meg én is.Nagyon szeretjük a hangját,és tényleg olyan szívmelengető.Ha megjelen a lemeze,megvesszük.És tényleg jó volt ez a interjú.
2010. február 17, 10:02
Drága István! Múlt héten annyira boldog voltam mert láthattalak nagyon közelről, ott voltam a fellépéseden és alig tudtam visszafolytani a könnyeimet!!!!Nagyon szeretem a hangod imádlak téged úgy ahogy vagy!!! Mert te csillag vagy!
2010. február 3, 00:10
Istvan!Mar az elso fellepeskor feltunt es vegig neki drukkoltam.Hozza hasonlo egy sem volt.Szerenysegevel es a hangjaval meghodithatja az egesz vilagot.Sok sikert,oromet es boldogsagot kivanunk sok szeretettel Marosvasarhelyrol,Romaniabol.
PS.Biztosan az igazi is meg fog jelenni,mert minden embernek meg van adva a tarsa,csak ki kell varni
2010. január 20, 14:24
Ez egy nagyon jó interjú. :)))
2010. január 19, 14:02
Csodálatos riport volt, gratulálok.Én nagyon szeretem mikor két ember ilyen nyíltan és őszintén tud beszélni egymással, a beszélgetést tehát nem a gőg és képmutatás uralja.Az István pedig…hát róla mindenkinek megvan a véleménye, akárcsak nekem.Jó abban amit csinál és nem kell ahoz flitter hogy kitűnjön a többiek közül.
Most egy kis kitérés:a mai világban gyakran nem a tehetségre fektetik a hangsúlyt, hanem a külsőségekre meg az anyagi háttérre.Ez elszomorító és sok tehetség vesztődik el/marad relytve emiatt.Ezért is örülök Istvánnak, aki megmutatta hogy nem kell flitter ahoz, hogy egy tehetségkutató versenyen elsőként végezz.
Üdv.,Huncutka!
2010. január 18, 13:34
István nem sokat lehet hallani rólad, de annyit tudok, hogy csinálod a cd-t. Már alig várom, hogy kész legyen legalább egy! 20-án pótszéken fogok ülni a Tháliában, 23-án pedig ott leszek a Symbolban ahol látni és hallani foglak. Ott legalább kiengedhetem a hangom! A Tháliában azért csak nem örjönghetek! Nagyon szeretem a hangod, szeretlek mert szerény vagy mint Máté volt. Téged sem fogunk elfelejteni soha, mint Őt sem! Tehát hajrá mindent bele és minél több koncertet, cd-t, hogy tudjunk neked örülni. Imádlak, de már csak két nap és hallom szép hangod + látom szerény mosolyod! Nagyon sok puszi Anikó
2010. január 13, 18:22
Tabáni Istvánt csillagnak nevezzük,azért mert az ő ragyogásában ott vannak az ” ékszerei”a hangja ,a kitartása.szerénysége,És még jó néhyány pozitiv tulajdonsága.Ellentétben másokkal arra biztatom ,hogy ne magában bizzon ,hanem a minden JÓnak adományozojában Aki mindeddig megsegitette.Kivánom ,hogy boldog legyél István.
2010. január 13, 01:39
Megállt bennem az ütő, amikor István énekelt. Ő egy igaz, őszinte, tiszta lélek. Lehozza a Jóistent ide közénk. A legnagyobb művészek vannak a legközelebb Istenhez. Ki vagyunk éhezve az Igazságra, a Szépségre, a Jóságra, a Tökéletességre, ami után a Padlás dalában is áhítozik az író, amit annyira idehozott István közénk. Tudjátok biztos valahol mélyen, hogy ezek a fent említett tulajdonságok az egy igaz Istenéi. Ezt azok tudják legjobban, akik szenvedtek, és örültek már igazán mélyen, és felismerik az Istent minden mélység felett, minden magasságban. Bizonyára mindannyian vágyunk Rá, ezért örülünk Istvánnak, aki idehozza közénk. Ja, és Isten természetes, humoros, egyszerű, és Nagyszerű egyben. Ehhez az Istenhez imádkozom folyamatosan Istvánért, hogy a népszerűséggel, tehetségével tudjon úgy bánni, hogy bele ne süllyedjen. Ehhez kérek neki bölcsességet Istentől. Mindenkit áldjon meg, Istvánnal együtt, aki olvassa soraimat! Sok szeretettel: Erzsébet
2010. január 11, 01:13
István a legeslegjobb, legnagyszerűbb énekes és ember!
2010. január 10, 17:07
Kedves István,
szívből örülök, hogy te nyertél! Neked szurkoltam, hiszen őrületes jó hangod van!
Lallus
Ui.: Ja, és minket egyáltalán nem érdekel, hogy punk sérod van, vagy lenyalt vagy Elvis, vagy hogy milyen cuccban jársz, öltönyben, vagy szakadt gatyában! A lények: a bámulatos hangod, ami egy egész orszégot lenyűgöz! Bizzál magadban, mert mások is bíznak benned!
2010. január 3, 19:32
Kedves István!Őszintén örülök,hogy halottam énekelni,mert reményt adott és megpróbálok bátrabb lenni.Amikor meghallottam énekelni olyan bátornak éreztem magam és ez jó volt.Remélem megtetszik tartani az őszinte kedvességét és nagyon szurkolok a továbbiakban.Minden előadása nagyon jó volt igaz nekem legjobban a Máté Péter szám tetszett.Nagyon boldog újévet kívánok és sok sikert a továbbiakban!
2010. január 2, 10:53
Gratulálok!
Kívánom, hogy sokáig tudjon még sírni - ha kell-, mert ez igazi emberi érzést jelent! Maradjon meg embernek, és legyen nagy énekes, sztárallürök nélkül!
Magam pedig reménykedem, hogy egyszer találkozhatunk egy alkotótáborban is!
“Adjon az Isten egészséget,
békét, sok örömet, minden jót!
Tegye valósággá a szép álmokat,
segítsen minden halandót!”
2010. január 2, 10:00
Őszintén gratulálok! Annak ellenére, hogy én a két ragyogó tehetség közül Andrénak drukkoltam! Nagy operarajongó vagyok, és André különlegessége megfogott! De az ön csodálatos hangja meg elvarázsolt! A titka, hogy elvarázsolja az ember lelkét, és olyan érzések áradatát indítja el másokban is, mint amit önmagában! Ez történt a Holdbéli csónakos dalában is! Hisz én is együtt sírtam Önnel, István! És ez egy Isten adta adomány! Tartsa csak meg! Ebben a kemény, embertelen világban, még talán jó hatással lesz a fiatalok lelkére is! Rájuk fér, mondom én ezt 61 évesen. Szóval sok Szerencsét! És ne dőljön be a profi ócska embereknek, akik jó producernek tartják magukat! Harcra fel! És BUÉK!
2009. december 31, 19:17
István egy gyönyörű hangú férfi! Mellette szolid, szerény, és nem baj, hogy ilyen. Természetesen végig neki druddoltam, hisz ha énekel mindig könny folyik a szememből. Bízom benne, hogy az illetékesek már felkarolták és nem hadják elveszni Őt! 20-án pótszéken ülve, de ott leszek a Tháliába, és végre személyesen láthatom és csodálhatom Istvánt! Boldog Új Évet Kívánok neki és nagyon sok sikert az életben! Persze a cd-t már alig várom, remélem hamarosan az is lesz! István szeretlek Téged, maradj szerény, ne légy soha beképzelt, hisz a hangoddal mindent el tudsz érni az életben! A szüleidnek gratulálok, hogy egy ilyen fiúk van!Nagyon sok puszi! Anikó
2009. december 30, 19:24
Nagyon jó volt!
2009. december 29, 23:26
István! Végig néztem és drukkoltam a sikeréért.Meggyőző volt és őszinte amit csinált. Tehetsége és az előadásán keresztült kisugárzó őszintesége , s nem utolsó sorban - ami nálam különösen erény - a szerénysége :lenyűgözött.Valóban ön egy jelenség, aki magával hoz egy különös világot, és a kiváló műsorválasztásával elénk varázsolja az életét. Gratulálok István. Nagyszerű volt..!
Őrizze meg ezt a természetét és nagyon vigyázzon a világára, mert …de ezt már a versenyzőtársa / Robi/
bölcsen kifejtette, s én nem szeretném ismételni és untatni egy idős hölgy aggódásával, hiszen erre ott van a drága édesanyja, akinek ezúton gratulálok. Legyen csak büszke erre a gyermekre.
Kívánom: Sok siker övezze az útját a következő esztendőben is.
2009. december 26, 14:22
Teljesen mindegy ki mit mondd!!
Pisti a legjobb! Mindenen túlmutat! Neki kellett nyernie, és ez így van jól! A Jóisten igazságos volt!!!!
Hajrá Pisti! Várjuk a cd-t!!!
2009. december 25, 20:09
Bár én nem vagyok már fiatal, de nagyon örultem, hogy Ő nyert, /rá szavaztam/ Arra kérem Tabáni Istvánt, hogy maradjon ilyen szerény, bármennyire is sikeres lesz. Az meg hogy nem egyformán kedves, vagy szimpatikus mindenkinek mindenki nagyon jó. Kellemes ünnepeket!
2009. december 24, 23:08
oly közel vagy mégis oly távol. puszi. andi
2009. december 22, 21:29
Nagyon megörültem, amikor meghalottam Istvánt énekelni. nagyon szeretem a Queen, Máté Péter, Jimmy dalait, sokszor hallgatom őket. István a fiam lehetne, mégis, mikor énekelni hallom,visszahozza az ifjúságomat. Nem utánozza az előtte járókat, hanem a saját egyéniségét adja a dalokba. Köszönöm az élményt! Örülök, hogy megnyerte a versenyt, további sikert kívánok Neki!
2009. december 22, 19:54
Kedves István! Gratulálok a győzelmedhez! Remélem, sikerül majd feldolgoznod azt, ami veled történt, bizonyára megváltozik az életed és sok lehetőséget fogsz kapni. Ne hallgass a fanyalgókra, én elhittem, hogy őszinte vagy és nem “játszottál rá”. Nagyon boldog karácsonyt kívánok és pihenést (ha ez ugyan lehetséges most). Kriszta
2009. december 22, 15:09
tabáni istván igazi csillag vagy.a szó minden értelmében.ragyogj igytovbb az élet mindenterűletén.szivből gratulálok kellemes ünnepeketkivánokneked és családodnak sok szeretettel erika /örizd meg önmagad)
2009. december 22, 15:08
Hát bizony el kell ismerni, sokmindenkinek savanyú a szőlő, akinek nem inge, ne vegye magára. Mindenkinek lehet más a véleménye, de ez nem egy olyan fórum, ahol szidni kéne a győztest, arra biztosan vannak más fórumok, de hergelni semmi értelme sincs annak, akik neki drukkoltak.