50 éves rutinom alatt kialakult egy véleményem, arról, hogy miért nem hatékony a zenetanÃtás magasabb szinten.
A prioritások hangsúlyai nem a fontos dolgokra esnek. A szolfézs az énekben alapvetÅ‘, de a hangszereseknek ebbÅ‘l az a fontos, hogy az 5 vonalas rendszerben maximális biztonsággal tájékozódjanak a növendékek.Pl egy dobos a szolmizációval nehezen küzd meg, mert a napi gyakorlatában áttételesen találkozik vele. Inkább a ritmusképletek fontosak neki, és a hangszer technikai követelményei.Egy zongoristának az összhang, ritmus a fontos, hogy átlássa a hangok rendszerét, amihez tud igazodni, technikát fejleszteni,Az énekesnek a hangok magassága, képzése, és biztos kottaolvasás, ritmus, mert a szóló dallam a legkiemeltebb egy adott műben.Ha valaki egyformán kezeli a prioritásokat, specialitásokra nem lesz elég idÅ‘, energia, Ãgy közepes marad a produkció.Viszont jó taktikával a legfontosabb dolgokat elÅ‘nyben részesÃtve valószÃnűbb a nÃvósabb teljesÃtmény.Sokan ott buknak el, hogy nem a legfontosabb dolgokat tanulják arányosan kiemelve.Az igazán jó zenész egy idÅ‘ után mindenben elsÅ‘rangúvá fejlÅ‘dik, mert a részdolgok egymást fejlesztik, de ehhez kell a jó tanár, hogy olyan sorrendet szabjon személyre szólóan, ami nem riaszt el tehetségeket.