Hogyan működött régen a randizás?

Házi bulikba, partykon, és hasonló rendezvényeken lehetetett ismerkedni, csak elég bátor legyen hozzá a pasi. Mert bizony a fiúk szólították le a lányokat, és nem fordítva.

Ha egy lány hívott el egy fiút, azt bizony könnyűvérűnek, cafkának bélyegezték, ezért inkább a legtöbb lény csak bátorítóan mosolygott, küldte az érdeklődő pillantásokat, és várta, hogy a kiszemelt srác odalépjen hozzá. Persze a srácok se voltak könnyű helyzetbe, hiszen nem mindenki merte megszólítani a kiszemelt lányt.

Amíg bátorságot gyűjtött, addig a lány lehet, hogy haza is ment, aztán jöhetett a nyomozás, a kérdezősködés, hogy vajon ki volt, ki ismerheti. Ilyen ma már nem igazán van, és nemcsak a személyes ismerkedés csökkenése miatt.

Tényleg jobb volt régen?

Ma az internetnek köszönhetően egyszerre több száz lányt és fiút „ismerhetünk” meg, és mi van, ha egy nem jön be? Majd jön a következő. Ebben a felgyorsult világban már az ismerkedés is sokkal gyorsabbá vált, és talán azt is elmondhatjuk, hogy kevésbé van értéke egy randira hívásnak, mint régen. Hogy valóban jobb volt-e akkor? Nehéz megmondani.

Mindenesetre az tény, hogy a régi időkben könnyebb volt egy tartós kapcsolatot találni, mint manapság. Hiszen annyira felgyorsult a világ, hogy a randik is futószalagon mennek. Nem is kell találkozni, randizni, hogy ismerkedni tudjunk, mert a neten hónapokig is dumálhatunk anélkül, hogy személyesen látnánk egymást.

Ennek persze nemcsak rossz oldala van, lehet ez jó is. A netes beszélgetések lehetőséget teremthetnek arra, hogy megismerjük egymást, természetesen csak akkor, ha őszinték vagyunk, és nem csak az online teret kihasználva próbáljuk minél jobb színben feltűntetni magunkat.