Zenekarok A-Z, zenész és zenekar kereső
Az önmagunk felfedése és megmutatása Nyugaton az átláthatóság, a magabiztosság, az egyéniség és a modernitás szinonimájává vált egy hosszú ideje tartó ügy során, amelynek legutóbbi csatája a burka, a niqab vagy a muszlim hidzsáb korlátozására irányult.
A pánik előtti világban még tudatosan vitatkoztunk a fátyol betiltásáról és a nyilvános helyeken való fedetlen járás kötelezettségéről, de ez pontosan két évvel ezelőtt megváltozott.
A nyugati kultúra Görögország és különösen a felvilágosodás óta az egyénre összpontosít, ahol az arc az egyéni identitás és a személyiségnek legerősebb képviselője. Más kultúrákban kollektívabb, szociálisabb az értelem, ezért az arc nem olyan fontos, de a miénkben igen. És most a maszk homogenizál minket. Az arcmaszk felhelyezése rengeteg változást hozott, de nem tudta legyőzni az egyén erejét.
Nem működik a megszokás hatalma
Az ABC magazin több szakértője is kutatott a maszkviselés és a személyiség közötti összefüggésekben, és úgy tűnik, hogy egy új változással állunk szemben. Ahogyan olyan fogalmakat sajátítottunk el, mint a “társadalmi távolságtartás” vagy a “társadalmi fegyelem”, amelyeket néhány hónappal ezelőtt nem választottunk volna, úgy most olyan átrendeződést tapasztalunk, amely azt jelenti, hogy amit korábban társadalmi udvariatlanságnak tekintettünk (például egy maszk viselése mellettünk), az ma teljesen normálisnak tűnik.
De a jogi ellentmondásokon túl, amelyek kiforgatják a maszk elleni hosszú küzdelmünket, furcsa változások is megnyílnak a társadalomkutatók előtt. A selfie-kultúrával már az önkép abszolút elbagatellizálásában voltunk. Sokan nárcizmusban és egocentrizmusban szenvednek, ami arra készteti őket, hogy állandóan a saját arcunkat akarjuk mutogatni.
Ebben az értelemben a koronavírus felborította a szelfi eszméjét, és egy kicsit megnyugtatta a kedélyeket. Ráadásul az egyéniségeket sem kell félteni, hiszen szinte azonnal megjelenetek a saját dizájn szerint készült maszkok.
