A szépségideál története – Mit tartottak vonzónak különböző korszakokban?

Ókori idők – Bőség és egészség jele

Az ókori Egyiptomban a karcsú, arányos testalkat volt az ideál, különösen a nők körében, amit a freskók és szobrok is mutatnak. Az ókori Görögországban már az izmosabb, sportos test jelentette a szépséget – ez volt az egészség és a fegyelem szimbóluma. Ekkor még nem létezett fogyókúra a mai értelemben, de a mozgás és a tudatos étkezés része volt a mindennapoknak.

Középkor – A gazdagság „látható” jelei

A középkorban Európában a telt idomok jelentették a jólét és a biztonság szimbólumát. A vékony testalkat inkább a szegénységhez kapcsolódott, így nem volt divat lefogyni – sőt, a „bőség látszata” számított vonzónak. Ez a szemlélet később, a reneszánsz festményeken is visszaköszönt.

19. század – Fűzők és szűk derekak

Az ipari forradalommal új korszak köszöntött be: a szűk, darázsderekú alak vált ideállá a nőknél. A fűző viselése kvázi „mechanikus fogyókúraként” működött, ám az egészségre igen káros volt. A férfiaknál a magas, kissé erőteljes testalkat számított vonzónak.

20. század – Divathullámok és fogyókúramánia

Az 1920-as években a fiús, karcsú alkat került előtérbe, majd a 50-es évek Marilyn Monroe-idomai hozták vissza a telt formákat. A 60-as évektől kezdve a „modellalkat” lett a mérce, ami a fogyókúraipar óriási felfutását hozta. Ettől kezdve a „fogyás” egyre inkább társadalmi elvárássá vált bizonyos csoportokban.

21. század – Fitnesz, egészség és testpozitivitás

Ma a szépségideál sokkal sokszínűbb: bár még mindig erős a karcsúságra való törekvés, mellette teret kap a fitnesz és az erőnlét hangsúlyozása, valamint a testpozitív mozgalmak. Egyre többen vallják, hogy a fogyókúra célja nem (csak) a külső, hanem az egészség megőrzése is.

A szépségideálok változása megmutatja, hogy a fogyókúra társadalmi jelentése is folyamatosan alakul. Ami egy korban erény volt, az egy másikban akár hátrány lehetett – és ez alól a mai trendek sem kivételek.