A szilveszterezés manapság már csak egy nagyszabású bulivá nőtte ki magát, amelyet a világ minden táján megünnepelnek. Annak eredetét azonban már nagyon kevesen tudják és egyszerűen csak örömmel fogadják, hogy miközben átlépünk egy új évbe, barátainkkal, ismerőseinkkel vagy rokonainkkal tölthetünk egy feledhetetlen party-t.
A hangos zene, a pattogó és fénylő tűzijáték, a virsli és pezsgő nélkül pedig ma már elképzelhetetlen lenne az év végi ünneplés.
Az össznépi buli azonban nem újdonság, hiszen a néprajzkutatók régóta próbálják megfejteni, hogy mióta ünnepeljük és miért csapunk ekkora zajt ezen a jeles napon. Egy tanulmány szerint ugyanis ez az ősi szokás tartja távol az eljövendő évben a gonosz, ártó szellemeket és lényeket. Azonban nem csak ez az egyetlen szokás és hagyomány, ami a szilveszterezés és az új évbe való átlépés kapcsán megmaradt a múltunkból.
Még ma is sok néphagyományt követünk szilveszterkor
Gondoljunk csak bele, hogy a hangzavar és a fénykavalkád mellett, mennyi mindent őriztünk meg hagyományként a múltból. Az összes ilyen népszokás az egészség, a szerencse és a gazdagság körül forog. Ezért eszünk apró szemű lencsét, ezért iszunk pezsgőt és ezért fogyasztunk malacot szárnyas helyett az év utolsó napján. Persze nagyon sok szokás van amit nem tartunk már fenn. Ilyen kedves szokás volt például, hogy január elsején házról-házra járva köszöntötték fel egymást az új év napján az emberek, hogy egész évük szeretetteljesen teljen majd.
Az óév estéjén és sokszor az új év első napján a mai napig tűzijátékokkal, hangos zenével és nagy mulatozással feledtetik az elmúlt esztendőt és köszöntik a rá következőt. Bár a történészek emlékeztetnek, hogy ezek az ünnepek nem mindig estek az év ezen dátumára. Ez korszakonként és kultúránként is változott az elmúlt évezredek során. Középkorban például a legtöbb európai országban március 25-e volt az újév első napja, annak vallásos jelentősége miatt. A ma is ismert ünnepséget az 1582-es naptárreform óta tartjuk.